thai 8

Sziasztok!

Akartam pár sort írni arról, hogy most már igazán érezzük a többiekkel, hogy itt élünk. Az első héten, emlékszem végig olyan érzésünk volt, mintha csak egy nyaralásra érkeztünk volna, de most már hozzátartozik a mindennapi életünkhöz az út mellett heverő véres fejű patkány, a nehezen beinduló robogó, a 20 bahtos pad thai, és a festett szemöldökű férfiak is. A napokbanmeg is jegyeztem valakinek, hogy annyira asszimiláldtam, hogy néha már úgy látom, hogy nincs is ferde szeműk a thaioknak. :D

Viszont ugyebár az életben vannak nehézségek, így az itt élés-nek is. Ezek a hétvégén halmozottan jöttek elő, így most a teljesség igénye nélkül le is írom a hihetetlenül balszerencsés utóbbi pár napunkat, hogy ne csak mindig jó dolgokról legyen szó. :)

Azzal kezdődött, hogy -mint minden alkalommal- pénteken elmentünk a Zoe-ba. Velünk jött a couchsurfinges arc is, Chris, aki német, de Laoszban él. Egyébként őt összeszedni is egy külön történet volt, de én abban szerencsére nem vettem részt, viszont az Anna-Kanna párosnak sikerült egy több órán át tartó keresős, benzin-kifogyós, thaiokkal bárokat végignézős estét összehoznia. Mivel kb nem tudták egymást elérni, a hely amit meg Chros mondott, hogy ott van, kb. mintha nem is létezett volna, mert sehogysem találták meg. Én azon is csodálkozom, hogy egyáltalán meglett, mert éjfélkor még nyoma sem volt, úgy hogy elvileg 8-ra vártuk. Mindegy, vissza a péntek estéhez. Én sokáig nem élveztem a nagy bulit, mert kb fél óra telt el, amikor a Kannának gondja akadt a lábával. Innentől őt ápolgattam, sajnos annyira kiment neki a térde, hogy nem tudott menni, így szombat reggel be kellett vinni a kórházba. Ebben végre segített a koordinátorunk, akit azóta nem láttunk amúgy, mióta első nap bevitt a szállodákba. Gábor ment vele, mi pedig a többiekkel elmentünk a Chiang Mai Grand Canyon nevű helyhez. Ez egy mesterséges tó, amit csodás sziklák vesznek körül, baromi jól néz ki. Itt egy halk köszit el kell mondanom Tom-nak (annak a couchsurfingesnek, akivel olyan körülményes volt a találkozóm), hogy megadta a pontos koordinátákat. Ugyanis a thaiok nem ismerik/szeretik ezt a helyet, és a neten sem találtunk pontos leírást, hogy hogy lehet eljutni oda..De  szerencsére ez a Tom mindent tud. Mikor, már kb 30 percre voltunk Chiang Maitól, és egy rendkívűl ellensznves golfmester közölte velünk, hogy tök rossz irányba tartuunk, már azt hittük, hogy teljesen reménytelen megtalálnunk, egyszercsak felbukkant a víz kéksége és a hihetetlen látvány. Fantasztikus volt tényleg. Fürödtünk, napoztunk, néhányan ugráltak a sziklákról, (erre én nem vállakoztam és nem is fogok szerintem) de nem voltak valami sokan, mert nem annyira ismert a hely,inkább csak a külföldiek körében..a thaiok meg nem tudnak úszni..Szóval csak pár amerikai fiatal (rengeteg amcsi van + még több ausztrál) bandázott ott rajtunk kívül. Tényleg szuper volt. Aztán hazafelé úton az egyik robogóból kifogyott a benzin, mindez a városba vezető úton, elég messze kb. mindentől. Ezt elég jól megoldottuk, és azt gondoltuk, hogy már minden oké, mígnem, már a városban, de az én robogóm egyszercsak leállt. Megnéztük a tankot, és majdnem tele volt, szóval fogalmunk sem volt, hogy mi lehetett a baj. Arrajárt két külföldi, persze ausztrál, akiknek volt robogójuk, ők közölték, hogy meghalt a robogónk, hozzunk benzint és gyújtsuk fel. Kösz a tanácsot!
Hát jó, mit tehettünk, félretoltuk a robogót és leláncoltuk, majd elmentünk vacsorázni, arra a helyre, ahol múltkor a cordon blue-t ettem. Most hamburgert választottam, nagyon-nagyon finom volt, kellett is a robogós sokk után, pláne, hogy én nyilván úgy éltem meg, hogy az én hibám. De a többiek jófejek voltak nagyon és nyugtattak, hogy nem az enyém, ezek a robogók ilyenek, nem tudom tönkretenni, max tönkremegy. Az zavart igazából, hogy a főnökömtől (Pam) béreltük..Mindegy, írtam neki egy sms-t, de nem nagyon működnek itt a telóink, szóval mai napig nem tudom, hogy megkapta-e. Na de vacsora után kimentünk az étteremből, és realizáltuk, hogy az én bukósisakom nincs meg. Egyedül az enyémet ellopta valaki..Mondom ilyen nincs..És pont akkor, előtte még el is gondolkodtam rajta, hogy bevigyem-e magammal, vagy se, de hát úgyis mindig kint hagyjuk. Számomra ez volt a mélypont amúgy. Hazamentünk, én meg úgy döntöttem, hogy már maradok otthon, semmi kedvem nem volt semmihez, a többieknek viszont volt még mehetnékük valahova. Meg különben is, a Kannára is kellett valakinek vigyáznia, akinek combtól bokáig begipszelték a lábát, és egy hétig feküdnie kell, és a wc-re sem tudott kimenni egyedül (azóta már megtanult .:)) Ja meg a couchsurfinges Chris-ről se feledkezzünk meg, aki a lehető legjobbkor volt nálunk..:D-őt is be kell engedni valakinek ugye...
Térjünk át a vasárnapra. Reggel Anna közölte, hogy éjszaka sikerült kb 11-szer (ha jól emlékszem) hánynia valami pad thai-tól, amit hazafele vettek. És még mindig rosszul van, ki sem bír kelni az ágyból, láza is van stb. A másik ágyban ugye Kanna. A Lilinek meg itt volt valami haverja, akit ők kísérgettek, szóval rám és Gáborra várt a robogó probléma megoldása. A terv a következő volt: elmegyünk először a robogóhoz, megnézzük, hogy TÉNYLEG nem működik-e (mert a férfiak nem hiszik el ugye..), majd bemegyünk az ő hotelébe szólni, hogy nem mennek a héten, lévén, hogy a Kanna nem bír létezni, ő meg segít neki. Ezekután irány a RatiLanna, mert persze nyilván nem értem el Pam-et, és jobb személyesen szólni, meg hétfőn úgyis szabadnapja van, szóval megbeszélhetnénk, hogy majd akkor szedjük össze a járgányt.
Na lássuk a megvalósulást:
Elindultunk. Mikor megérkeztünk a helyre, ahol a robogót hagytuk, akkor realizáltuk, hogy az az utca nem más, mint a sunday walk utcája, tehát hatalmas piac, és ilyekor le van zárva mindej jármű számára. Már azt hittük, hogy elvontatták, amikor végre megpillantottuk két árus standja között. A harmadik épp a robogó helyére akart volna pakolni. Örült is mikor meglátta a gazdákat, csakhogy mi meg rájöttünk, hogy nincs nálunk a lánc kulcsa...:D Oké nagy nehezen megbeszéltük velük, hogy otthagyhatjuk, és felvittük a járdára, ami nyilván nem egy egyszerű művelet, mert volt vagy száz kiló, és ugye nem lehetett beindítani.
Remek, mehetünk a szállodákba. Gáboréknál semmi gond, elég hamar tudomásul vették a történteket. Hozzánk épp vacsoraidőben érkeztünk meg, megpillantottam az egyik kolegámat, Kangot, szóltam neki gyorsan, hogy Pamet hívja már oda légyszi. Dehát neki ma day off-ja van...Ilyen nincs mondom, neki hétfőő az, hát tudom!  Ja de megcserélte mert holnap lesz teambuilding nekik, így muszáj ottlennie. Na mindegy, Kangnak vázoltuk a helyzetet, és megkértük, hogy hívja fel a főnököt, mert mi nem értük el...Na ez végre sikerült, hála az Égnek Kang pont olyan, aki tud angolul, bár volt egy kis képzavar, mert azt hitte, hogy rendőrök tettek láncot a motorra..De siker.
Ma hétfő van, és a következő a helyzet: Először is rájöttünk, hogy Anna valószinűleg nem a pad thai-tól lett rosszul, hiszen ugyanazt ette a Gábor is, hanem az éttermi kajától. Ami bolognai spagetti volt számára. és amúgy tényleg tuti, hogy attól, mert ha a pad thai lett volna, attól Gábor is hányt volna, illetve esünkbe jutott az én cordon blue-s rosszullétem is. Ez amúgy annyira durva szerintem. Azt hinné az ember, hogy az utcai árusoktól vett ételtől előbb lesz beteg, mint az éttermi koszttól..Hát nem! Mindenesetre kb tökéletesen produkálta a szalmonella tüneteit, az étkezéstől számított 6 óra után előjövő hányástól kezdve, a hőemelkedésen keresztül a végtagfájdalomig.  De már jobban van, tényleg! Kanna meg megtanult elmenni wc-re egyedül.
Én meg ma egyedül mentem munkába, mert Lili kivitte a reptérre a haverját. Izgi volt, főleg hazafelé, amikor a délutáni vihar következtében akkora belvíz volt, hogy kisebb Balatonokon gázoltam keresztül. Na de délben találkoztunk Pam-mal, Peth-tel, aki kicsit szerelmes belém :D, és Nungning-gel, aki szintén egy délutános kolegina. Elmentünk kocsival a helyhez, mondanom sem kel, hogy ahogy néztem ki az ablakon, nem láttam sehol a robogót, mármint ott, ahol hagytuk. Majdnem elsírtam magam, mert már éreztem, hogy ellopták. Gyorsan kiszálltunk a Peth-tel megnézni, aztán kzelebbről már láttam, hogy ott van az, csak eltakarta egy red car. Húú, kisebb kő esett le a szívemről. Viszont hihetetlen, hogy mennyire szerencsés helyen robbantunk le, komolyan. Ugyanis kb egy utcányit kellett csak odébbtolni, és ott volt egy szervíz. Kész csoda! Otthagytuk hát, én meg megtört fejjel ültem..De rendesek voltak, Pam mondta, hogy "you not bad, you not wrong" Peth meg még odáig is eljutott, hogy "not your fault". Tudom amúgy, hogy nem az enyém, de mégis így éreztem kicsit, mert ugye alattam ment tönkre. Egyelőre nem tudom mi lesz most, de otthagytuk a szerelőnél, és utána még ebédelni is elvittek! Olyan aranyosak voltak..Aztán 1-re mentünk vissza, mert nekik folytatódott a teambuilding. Ennél több hír most nincs ezügyben.

De amúgy úgy érzem, jót tesz nekem, hogy kicsit ilyen "nemtörődöm" emberekkel vagyok körülvéve, mert így én sem stresszelek annyit a dolgokon.

Szóval remélem rendbe jön minden, de inkább már csak mosolygok ezen, hogy mennyi minden összejött..

Ja és egy vicces sztori a végére. Beszélgetünk múltkor Aom/Pig/Antonio-val. Mutattam neki egy Hurts számot, kérdeztem, hogy tetszik-e neki. Mire ő: hát igen, de nem annyira az én stílusom. 'Akkor mi a stílusod?'-kérdem én. 'Tudod r'n'b, pop, hip-hop..you know...' 'Ó, és ki a kedvenced?' 'LINKIN PARK!!!'

Sok puszi Mindenkinek!

7.

Sziasztok!

Először is ismét egy bocsánatkéréssel szeretném kezdeni a bejegyzést amiatt, hogy ilyen szörnyű állapotokban lévő posztokat adok ki a kezemből. Utalok itt a számos félregépelésre és helyesírási hibákra. Már a múltkor is írtam, hogy semmi erőm/időm rá, de annyira tud idegesíteni másnap, amikor visszaolvasom, hogy megpróbálok jobban odafigyelni, ill. visszamenőleg javítgatni.
(Mentségemre szóljon, hogy a legutóbbi bejegyzés keletkezésekor nem voltam épp a legjobb állapotban, így az enyhe delíriumom számlájára is írható a nagyszámú hibázás..:))

Na de térjünk a lényegre.
Az elmúlt két napom olyan szinten unalmas volt, hogy szavakba sem tudom önteni. Ma konkrétan elaludtam(!) pohártörölgetés közben..:D De ezért jó az F&B, mert valami mindig csurran-csöppen, így egy csésze kávé/jegeskávé is.

Azután annyi izgalom volt még, hogy egyedül vezettem haza, úgyértve, hogy nem ült mögöttem a Lili, mert ment valahova a kolegáival. Szóval muszáj volt elővennem a tájékozódási képességem, mert eddig ugye ő diktálta mindig az útvonlat az iphone-járól...De most nem, és ez azért is nagy szó, mert a mi szállodánk van a legmesszebb hazulról, és kb 20 percnyi utat kellett előhívnom a memóriámból. De sikerült! (Na jó egy helyen rossz hídra kanyarodtam fel, de megoldottam.) Annyira jó egyébként a robogózás! Sokkal könnyebb (még jó) vezetni, mint egy kocsit, nem is fullad le, jobban érzed a távolságokat stb. A biciklinél meg gyorsabb és stabilabb.

Ja erről jut eszembe, hogy tegnap meséltem Pam-nek (a supervisor, aki adta a robogókat), hogy képzelje, szombaton én vezettem haza az állatkertből, persze mindezt múlt időben. Erre csak bólogatott, hogy aha-aha. Eltelt utána negyed óra, n meg megjegyeztem, hogy na hazafele én fogok vezetni, mire Pam derűs arccal felkiáltott, hogy Tééényleg?? Megtanultál vezetni? - Igaza volt Annának; mindent jelenidőben! :) Mindegy, vicces volt. Amúgy nagyon szeretem a napnak az utols óráit, amikor Pammel, Thonggal vagy Peth-el beszélgetünk. Tegnap is olyan boldogok voltak, hogy annyi lehetőség (-mondtam hogy bárhova lehet menni kb gyak-ra) én Thaiföldet választottam. Peth meg hozott nekem egy tök finom baconös szendvicset, csakmert megjegyeztem, hogy éhes vagyok..:) Hogy Thongról is mondjak valamit; ma megkérdezte, hogy Európában háború van-e most. (Ugye nincs amúgy? :D) Itt próbáltam rátérni a 2. vh-ra, tényleg érdekel, hogy ők tanulnak-e ilyesmit-megemlítés szinten-töriből, de felléptek a nyelvi nehézségek, így hagytam az egészet.

Viszont a másik kedvencem, hogy Care (a múltkor feltöltött képről a bal oldali lány) nemrég,  egy unalmas percünkben rákeresett a google-n Magyarországra. És így nézegették a képeket Wansai-al és Eye-al (ők a másik két lány a képről, és ők sajnos EGYÁLTALÁN nem beszélnek angolul, amit nagyon-nagyon sajnálok, mert tuti tök jóban lennénk, mert még így is kedveljük egymást szerintem, de úgy meg pláne király lenne..na mindegy) Szóval visszatérve a google-ra, egyszercsak kijött egy kép egy puliról...Na hát azt a nevetést képzeljétek el.. Hogy mi ez? Mondom egy kutya. Nem hitték el! Egymásnak mutogatták és halálra röhögték magukat. Nagyon vicces volt..Pam meg gyorsan megállapította, hogy ez inkább egy felmosófa, mint egy állat. De még másnap is előhozakodtak  pulival..Care mondta, hogy egyszer el szeretne jönni Mo.-ra, és akkor már adjak neki egy pulit is. Imádják. :D

Néhányotoknak már meséltem, hogy mindannyian, akik jöttünk, megkapjuk azt a kérdést, hogy 'do you have boyfriend?' Komolyan mondom, hogy szinte nem telik el nap enélkül. És ha mondjuk, hogy nincs, nemes egyszerűséggel kinevetnek. Miért? Nagyon vicces. :D Amúgy tényleg minden kolegám kapcsolatban van, és itt ez a normális. Valahol jó, hogy ilyen fiatalon már találnak párt, de..hát nem tudom. Volt múltkor egy indiai-londoni üzeltember, akit én szolgáltam ki reggelinél, és kicsit beszélgettünk is, mert ő is-sok más vendéghez hasonlóan megkérdezte, hogy norvég vagyok-e, vagy még jobb: te ugye nem vagy thai?..Szóval másnap jött megint ez az ember, és már mutogattálk nekem, hogy ott jön a boyfriendem..:D Viccesek. Emiatt néha kénytelen vagyok nézegetni a lányokkal thai fiúk képeit. Ilyenkor M rendszerint felbukkan, én meg gyorsan felteszem neki is a kérdést, hogy na mit szól hozzá vagy hozzá. Mire ő minden egyes alkalommal előveszi a telefonját, és megmutatja a háttérképét Berttel, hogy neki csak ő tetszik. De mindezt olyan mozdulatokkal, hogy kész vagyok, annyira vicces. És tényleg mindig. Azt a képet komolyan mondom már többször láttam, mint ahány Buddha szobor van a városban..:D Mindegy, megbocsátom, kedvelem M-et még mindig. Ő az, aki olyan pofátlanul csempészi bele a thai szavakat az angolba, és olyan meggyőződéssel mondja ki őket, hogy sokszor már azt hiszem, hogy én vagyok a hülye, amiért nem értem. :)

Néha amúgy sajnálom, hogy nem pszichológiát, vagy szociológiát, vagy szociálpszichológiát tanultam, mert annyira érdekelne, hogy mi játszódik le az ilyen emberek fejében. Ezt így az egész társadalomra értem és a nemi identitásukra. Annyira idegen számunkra (még jó), ők meg a legnagyobb természetességgel mondják, hogy ő fiú, de lánynak képzeli magát, de ugyanakkor a lányokat szereti, néha a tomboyokat. (=inverz ladyboy)..Oké. Nagyon fura, nagyon, és mindennap szembejönnek velünk. Miért alakult ki ez és hogyan? Múltkor valamikor késő este egy mcdonaldsban kötöttünk ki, ahol 16 év körüli lányokat láttunk.. furán néztek ki, pl lelógott a lábuk azt 5 számmal kissebb szandálról, meg ilyenek, és gyanús volt, hogy nem teljesen azok, amik. Aztán fél óra múlva megláttuk őket újból, ahogy mennek haza, de immár a hajukat a kezükben vitték (mert paróka volt ugye)..Borzasztó látvány volt. Mi veszi rá őket? Ok, hogy vannak, akiket tényleg erre nevelnek a szüleik megélhetési szempontól, de akkoris. Meg nagyon elmosódnak emiatt a határok a külső nemi jegyek között. Beszéltük a többiekkel, hogy a férfiak nagyon femininek itt, pl olyat, aki szakállas lett volna, talán még nem is láttam..

Arról már írtam, hogy mennyire adnak a külsőségekre. Ezt támasztja alá, hogy azt a szót kb mindenki ismeri, hogy handsome. Azt nem, hogy help vagy cheese, vagy write vagy money, de azt hogy HANDSOME; mindenki. Múltkor, mikor voltunk a night bazar-ban, láttunk egy embert, akivel csomóan fotózkodtak. Hosszas tanakodás után én voltam az a bátor, aki odament hozzá, és megkérdezte nagyon udvariasan, hogy "Who are you?" :D-persze nem értette, így folytattam, hogy modell? actor?-mire a vele lévő asszisztens-szerű nő megszólalt, hogy: "Actor. Very handsome."- ennyi. :D

Még a vasárnapi túránkról írok pár szót, ami kicsit csalódás volt-a szervezés szempontjából. Azzal kezdődött,hogy eleve kb 8ra értek ide hozzánk, a megbeszélt 7 helyett. Persze a buszban, ami kb 15 személyes volt, csak az utolsó sorban volt már hely, ami egyenlő volt azzal, hogy kb semmi hely nem volt a lábunknak, konkrétan cakkra pont befértünk és ennyi. 4 óra út oda + 4 vissza meg nem annyira kényelmes így. Aztán megálltunk Chiang Rai-nál, ahol egy elég híres és iszonyat szép templom van, volt rá fél óránk, az idegenvezető- egy rettenetesen ellenszenves nő- meg konkrétan semmit nem mondott el róla. Így még mindig nem tudom, hogy miért van a templom falára kung-fu panda meg neo a mátrixból festve...Ezután megálltunk a Mianmari határnál=kb egy híd, amiről láttuk a feliratot, hogy welcome in mianmar. Na most erre is ugyanúgy fél óránk volt, holott a látnivaló nem volt egy was ist das. Na aztán ebédeltünk, erre nem panaszkodom, pláne, hogy telezabáltam magam a kedvenc mango+sticky rice-ommal, utána pedig elmentünk a Golden Triangle-hoz, és csónakáztunk a Mekong folyón, amiben az a pláne, hogy onnan egyszerre látod Laoszt, Thaiföldet és Mianmart. Átugrottunk Laoszba-újabb 30 perc, kb nem láttunk semmit, de legalább elmondhatom, hogy voltam Laoszban, hű. A végén pedig elmentünk egy Long Neck faluba, ahol kb már minden zárva volt, páran lézengtek, és látszott, hogy az egész csak a turistákért van (mint Hollókő...), szóval sokat nem tudtunk meg erről a kultúráról, de legalább szép autentikus volt a táj, és volt egy aranyos kislány, akit megszerettünk. :) Végül 4 óra út haza, amikor kiszálltunk panaszkodtunk kicsit, a nő ki is találta, hogy miattunk indultunk el későn, mert nem tudta hol az apartmanunk. (Itt megjegyezném, hogy Kannának valami haverja is jött velünk és már az ő hoteljéhez is kb 7.50kor értek oda..) Mindegy, hagytuk a fenébe, végülis csomó mindent láttunk. Csak azt kell majd jobban átgondolnunk a jövőben, hogy mi éri meg jobban: minél több dolgot látni, vagy inkább kevesebbet, de jobban átélni őket. Lehet én erre voksolok.

Tegnap amúgy a lányokkal elmentünk a Night Bazar-ba megint, és kipróbáltuk a halpedikűrt. 15 percért fizettünk 40 bahtot, ami 280 ft! És végül fél órát voltunk bent, mert a tulaj szerintünk minket használt vendégcsalogatónak. :D Amúgy nem is tudom leírni milyen volt..Az első percekben nem bírtuk abbahagyni a nevetést, anyira csikizett és annyira furcsa volt, és rossz. :D De aztán megszoktuk. Egyszer jó volt. :) Ja és vettem egy fürdőruhát, amit lealkudtam 480ról 350-re! Cili, ha ezt olvasod, csomó olyan fürdőruha volt, mint a Volton, és nyilván negyedannyiért. Kb 2350 Ft-ot fizettem érte, itthon egy bugyit nem nagyon kapni ennyiért. Szóval jó volt.

Most megyek, mert takarítanunk kell, ugyanis holnap jön hozzánk egy német couchsurfinges! Még sosem voltam host, így kicsit izgulok is, de biztos jó lesz! :)

Ezt a linket feltétlenül nézzétek meg, a sportesemény képei vannak itt. (Nyilván persze egyedül nekem volt kék legyezőm,az összes szín ismétlődött ezenkívül..nem mintha nem lógtam volna ki épp eléggé enélkül is..:D)

https://www.facebook.com/RatiLannaCM/photos/pcb.710503775709995/710503335710039/?type=1&theater

És jöjjön pár kép:

Chiang Rai

 Az már ott Mianmar

 Csónakázás 3 ország között

 Laosz

 Thaiföld újra (ott ülünk fenn egyelőre még nem igazi elefántokon :))

 Long Neck Village

thai6

Sziasztok!

Bocsánat a hosszú csendért, csak kicsit zsúfolt volt ez a hét, nem nagyon jutottam géphez eddig. Na de nézzük akkor sorjában:

Hétfőn nem történ semmi különös, azonkívűl, hogy unka után elmentünk a Wat Pra Sing nevű templomkomplexumba, ami a múltkori felfedező körútunkból kimaradt. Szép volt, jó volt, de ugyanolyan, mint a többi. Kedden viszont részt vehettünk a szállodák közötti sportversenyek focimeccsén. Persze nem volt olyan egyszerű eljutni, mert mi naívan azt hittük, hogy a hétköznapi rövidnadrág-póló kombó megfelelő lesz egy meccsnézésre, de tévedtünk, ugyanis mindenki egyforma ruhában kellett, hogy legyen, szóval kaptunk mi is egyenpólót. Nagyon komoly volt a szurkolás, kaptunk ilyen rázóüvegeket, meg minden..Én tökre élveztem amúgy, mert szeretek szurkolni, bár sajnos az énekeket nem tudtam..De a kedvenc pillanatom az volt, amikor a hiperaktív takarítónő lerángatott az első sorba táncolni, ahol rajta kívűl még egy ladyboy rázta ( ő nem olyan mnt M, konkrétan női feje van férfi testtel..). Szóval képzeljétek el ezt a csapatot, a takarítónő, a ladyboy, meg két európai, abból egy szőke. :) Ehhez egyébként már kezdek hozzászokni, hogy kilógok mindenhol és mindenhonnan. Egyébként vesztettünk sajnos.

Viszont másnap mondták, hogy van rá lehetőség, hogy a csütörtöki finálén is részt vegyünk, Path pedig megdicsért, amiért mindenkitől azt hallotta vissza, hogy milyen jól szurkoltam. Végre megvan, miben vagyok tehetséges! :D Na de ehhez a csütörtöki dologhoz, hozzátartozott, hogy szerdán részt kellett vennünk egy "meeting"-en, ahol a szurkolói énekeket+mutogatást gyakorolták. Megjegyzem már hetek óta, csak eddig nem tudtam, hogy mi ez a zsibaj. Dobok, csörgődobok meg minden, tényleg nagyon komolyan vették. Jó, hát sokat nem értettünk a dalokból, de a tapsikolás, meg mutogatás az menni fog-gondoltam én annyi wattancsu után..Kaptunk megint pólót (megjegyzem én a Pig-nek csúfolt emberkétől- lényeg, hogy nem rombolja az önérzetem :D-merthogy szerintük kb az lesz jó rám..amúgy nagy volt, de mindegy :D), és örültünk neki, hogy nem kell másnap dolgoznunk.

Eljött a csütörtök, a nagy finálé, kivonultunk tehát ebbe a közepes méretű tornaterembe, olyan felszereléssel, hogy nem igaz..Annyira nem értettem hogy kinek szurkolunk, hiszen a focicsapat már kiesett. Mindegy. Elkezdtük a mutogatós-éneklős-skandálást, ami annyira nem is volt egyszerű, mint a próbán, ugyanis mire kettőt pislogtunk, már a kezünkben volt egy legyező, 2 rázóüveg, egy két oldalú, kézre felhúzható lap és egy thai zászló. Ja hogy ezeket is kell használnunk? Igen-igen. Szóval egy kb tízperces zenés-táncos-mutogatós produkciót képzeljetek el, amihez a fentebb eszközöket használtuk. Csak később világosodtam meg, hogy tulajdonképpen a szurkolócsapatok között is verseny folyik, amibe jómagam is belecsöppentem. A legvégén ugyanis felléptek pompomlányok, akikről írtam korábban, és velük is volt egy ilyen felelgetős szeánsz. Ők amúgy valami eszméletlen giccses öltözetben voltak, mintha egy spanyol táncosnőt kereszteztek volna egy sztriptíztáncossal, és nyakon öntötték volna egy tonna csillámporral. Rajtunk kívül még 2 szálloda volt benn a szurkolói versenyben, az ő "pompomlányaik" is hansonlóan ízléstelen dresszekben feszítettek. Ja és fejhangon üvöltötték a rigmusokat, szörnyű volt. És mindegyik produkció valami nacionalista fináléba torkollott. Gyakori elem volt, egy kép a királyról, vagy thai zászlók lengetése. (Ebben még én is részt vettem) Másodikak lettünk végül. De ez az egész esemény annyira szürreális volt, a szurkolások, meg ez a giccsparádé, hogy még mindig nem tudom feldolgozni, visszaadni meg pláne nem.

Azt elfelejtettem, hogy szereztünk robogót, amit már én is vezetek! Nagyon-nagyon jó! vettünk bukósisakot is, 160 bahtért, szóval nyugi, biztonságos. Amúgy az árak annyira érdekesek is. 160ért veszel egy bukósisakot, 75ért teletankolsz, közben meg egy üveg sör 60...Ki érti ezt?..Ma pl el akartunk menni pizzázni, de annyira drága volt (300-500 között), hogy hagytuk a fenébe. cserébe ettem egy cordon blue-t, egy frissen felfedezett english pub-szerű helyen. És most kicsit hányingerem is van, pedig nagyon-nagyon jól esett. Lehet máris elszokott volna a gyomrom az európai kajától?

Mindegy. Ma amúgy az állatkertben voltunk, ami nagyon tetszett. Az egész kb egy beépített dzsungel, gyönyörű természeti részekkel. A panda, ami amúgy feláras volt, eléggé csalódást okozott. Egy db panda van, egy üvegfalon keresztül nézheted, és általában alszik. Látogatásunkkor ráadásul a falhoz fordulva. Viszont etettünk zsiráfot, voltunk fókashown, ami után kaptunk puszit a fókától, és meg is lehetett simogatni! :) Meg átéltünk egy igazi trópusi esőt is ott. Összességében megérte elmenni. Hazafelé én vezettem, a szakadó esőben, elég izgalmas volt. Ja meg odafelé megállított minket egy rendőr...De miután mondtuk neki, hogy az állatkertbe igyekszünk, és realizálta, hogy rossz irányba, teljesen belemerült az útbaigazításba, annyira, hogy meg is feledkezett a jogosítványról, meg ID cardokról, amiket kért..Szóval megúsztuk :) Már nem mintha ne lenne minden rendben..

Akartam még írni pár sort az étkezésekről. Pl hogy a levest együtt eszik a főétellel. Meg, hogy reggelire is mindig főtt kaja van. Ja és a gyümölcshöz ilyen undorító chillis-cukrot esznek. Valami förtelmes szerintem...+ mindig ki vannak rakva szószok, meg fűszerek ebédnél, és egyszer, mikor disznó volt, ott volt egy tálba cukor is. Mondom ezt így együtt? Persze, mert a thaiok szeretik az édeset. Ok. De az édességekről ne is beszéljünk, szörnyűek! Kivéve a mangós-fagyis sticky rice-ot. De amikor ilyen édes löttyben medvecukor darabok úszkálnak, hát futkos a hideg a hátamon..

Ja amúgy pénteken volt egy esküvő a szállodában. Kb először éreztem, hogy F&B-n vagyok, úgy igazán. Azt hittem leszakad a kezem, annyira fájt a sok cipeléstől. Az esküvő amúgy nem egy nagy buli itt..Először megérkezett a vőlegény egy csónakban, őt így kántálgatva-hujjogva kísérte pár népviseletes ember, aztán végigment valami folyósón, de ezt már nem láttam. A menyasszony nem tudom mit csinált ekkor, mert amikor megkérdeztem, hogy hol van, azt válaszolták, hogy "because they have money." :D szóval nem jöttem rá..:D Ezután jöttek ebédelni, mert amúgy reggel kezdődött, de az is kb 2 óra alatt lement nagyon maximum. Meg is lepődtem, mert nálunk azért szerintem egy ember nem csak egy körre megy a svédasztalhoz, ők meg  ettek egy kicsit és ennyi. De legaláb így megmaradt csomó minden, amiket mi ehettünk meg. :) Nagyon semmitől nem voltam elájulva, de azért jó volt. :)

Egyik nap még voltunk a night bazar-ba is, ami elég híres. Egyből vettem 3 felsőt. :) Amúgy hihetetlen realizálni, hogy pl a Szputnyik nevű bolt (is) innen hozza a cuccait, amiket otthon 3-4x-es áron adnak el..Egy az egyben ugyanazokat a ruhákat..

Nos mára ennyi, mert holnap korán kelünk, megyünk Chiang Rai-ba.
Üdv Mindenkinek :)
Ja és bocsánat, mindig utólagveszem észre, hogy félregépeltem, meg ilyesmik, de nincs nagyon időm/erőm javítgatni. A múltkori képen meg nem is Peth állt, hanem Thong. :D De ezek ketten számomra teljesen ugyanolyanok. Pedig nem is hasonlítanak amúgy..De Peth továbbra is katolikus, amit azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert szinte mindenki buddhista itt, de vele lehet elmegyek majd egyszer misére. :)
Jöjjön néhány kép végül:

Wat Pra Sing

 Chiang Mai Zoo

 Robogó

 Szurkolás (ez csak a focimeccs, a fináléról később)

 Kolegináim 

a thai takarítási szokásainkról

Ahogy már említettem, ma nagy takarítást tartottunk, ami itt kicsit máshogy működik, mint otthon.
Életképek következnek:

 Anna felmosóvödre. (Egyik boltban sem találtunk normálisat, így kénytelenek voltunk csinálni egy sajátot)

 Gábornak kicsit alacsony a mosogatópult

végül én a seprűvel. itt Thaiföldön csak ilyen seprűt használnak az emberek.

thaiföld 5

Sziasztok!

Az elmúlt napokban nem történt annyira semmi különös, a hétvége paszív pihenéssel telt el, mert a Kannának még pihemtetnie kell a lábát ill. esett az eső végig. Tegnap azért elmentünk a Saturday Walk-ra, ami a Sunday Walk-hoz hasonlóan egy piac. Elég jó volt, nekem sokkal jobban tetszett, mint a vasárnapi, mert kisebb és barátságosabb volt. Ennek ellenére korábban elmentem, mert este találkoztam egy couchsurfinges fiúval. Elhatároztuk ugyanis, hogy igyekszünk összeszedni néhány -nem ázsiai- ismerőst, akikkel csinálhatunk közös programokat, meg beszélhetünk angolul, stb. Kapcsolati tőke, mint olyan.:D Szóval én fél órával a találkozó előtt el is indultam, és sikerült fél órát késnem is, ugyanis a taxisok képtelenek voltak megérteni, hogy hova akarok menni. Az első kitett valami random helye, ott gyorsan megkérdeztem egy kocsmában, hogy merre tovább, mondták is, hogy nagyon messze van innen a hely, remek. A következő taxis szintét elvitt valameddig, majd szó szerint kirakott kb. :D Kiszálltam és megkérdeztem, hogy most akkor merre tovább, mire nemes egyszerűséggel megrázta a fejét és se puszi-se pá, elhajtott. Oké, legalább volt egy ingyen utam, de még mindig nem volt róla fogalmam, hogy merre is kéne mennem. Itt kicsit azért már kétségbe estem, és megkérdeztem egy szimpatikus thai párt, akik hosszas tanakodás után elmondták, hogy nagyon messze van innen a "North Gate"- a hely, amit kerestem. Hurrá, megkértem őket, hogy segítsenek elmagyarázni a taxisnak, ha leintem, mire mondják, hogy nem nem, nyugi, elvisznek. What?-kérdeztem én magamban, de a következő pillanatban már a thai gyerek mögött ültem a robogón..:D Istenem..hogy mik meg nem történnek itt..Még mindig nem hiszem el, amúgy, hogy ilyen rendes volt, pénzt sem fogadott el, amikor nagylelkűen felkínáltam 20 baht-ot (140 ft kb :D)..Mindegy végre megérkeztem, még 10 percig köröztem, persze sehol senki, sms-t nem tudtam írni, mert elfogyott a pénzem, wifi meg nyilván sehol. Már kezdtem feladni, amikor egyszercsak hallom, hogy Timea? Szóval fél órás késéssel, de sikerült megérkeznem, rendes volt ez a Tom gyerek, hogy megvárt. Ő amúgy már több, mint egy éve itt él  Thaiföldön, szóval mondott pár hasznos tanácsot, meg ilyesmik, aztán mentem tovább találkozni a többiekkel a Zoe-ba. A Zoe az az international" hely, amiről már írtam. Pénteken is voltunk ott amúgy, egészen megszerettük, azt hiszem. :)

A munkáról… Pénteken megjegyezte a 2 takarítónő (akik amúgy iszonyat viccesek, és azt hiszem eléggé szeretnek engem, és mindig próbálnak velem angolul beszélni, de teljesen remnytelen..), hogy mintha lefogytam volna. Nem akartam mondani, hogy csak a fekete egyenruha van éppen rajtam..:D Amúgy a thai-oknak ez az egyik kedvenc témájuk, hogy ki kövér, és ki nem, és olyan embereket neveznek „pig”-nek, akik teljesen normál testalkatúak. Az 50 kilós lányok meg azt mondogatják magukról, hogy jajj le kéne fogyniuk... Nagyon durva. Kiváncsi vagyok, rólam mit beszélhetnek…:D Tök gátlástalanul csinálják amúgy ezt, simán megkérdezik tőled, hogy hány kiló vagy, itt nincs olyan, hogy ezt nem illik...A másik ami érdekes, hogy az arcukra 6 réteg vakolatot kennek fel, viszont azzal nem törődnek, hogy a lábuk tiszta szőr…Érdekes világ.

Jövő héten amúgy lesz egy ilyen hotelek közötti sportrendezvény, nekünk csak focicsapatunk van, aminek a Boonchoo a vezére, és most mindenki ezen pörög az egész szállodában, leginkább ő. De a Path is elküldött, hogy nézzem meg a pompom lányok próbáját, amiről megjegyzem, hogy a  4 pompom lányból kettő fiú volt..Az F&B menedzser egyébként legutóbb azt mondta, hogy kedden megnézhetjük a meccset, remélem így is marad, mert kiváncsi vagyok rá. (Meg addig sem kell dolgozni.:D)

A szállodát továbbra is szeretem. Az tetszik benne, hogy tök jó a közhangulat, az embereken látszik, hogy szeretnek itt dolgozni, nem úgy mint pl. az Aquincumban…Meg pl. foglalkoztatnak egy szellemileg sérült embert , ami szintén nagyon szimpatikus.

Az állatokról…Múltkor munkába menet láttunk egy döglött patkányt az úton, ami akkora volt kb. mint egy macska. Szerencsére élőt még nem sikerült, de mondták, hogy sok van, a pultban is találtak egy szétrágott dobozt, ami egy patkánytámadás áldozata lett. A nagyobb baj a hangyákkal van. Mindenhol ott vannak, tényleg mindenhol. Ilyen nagyon-nagyon kicsik és nem tudunk megszabadulni tőlük sem a hotelban, sem a szállodában…

(Anna épp most mutatta, hogy egy thai kollegája írt neki, hogy „see you to Mor.” :D) Most amúgy nem csinálunk semmit, csak kitakarítottuk a lakást, már rá fért nagyon..Kivéve a Kanna, mert ő valaki franciával találkozott épp, de most jött meg.

Na ennyit mára, most jöjjön néhány kép a szállodáról, arról a helyről, ahol mindennap mozgok.

Ja és a napi thai lecke: cseten: 555 azt jelenti, hogy hahaha, az 555+++ meg már azt, hogy nagyon nevetsz: HAHAHHA

 Szóval ez a terasz része a szállodának, itt szoktam lenni általában

 Peth áll a 'becsekkoló pultnál' (ő egyébként katolikus)

 a medence a tersaz mögött van rögtön, baromi jól néz ki

 na ő a már többször emlegetett M

személyzeti kaja

thai 4

Sziasztok!

Vasárnap végre eljutottunk Chiang Mai belvárosába, és megnéztünk egy csomó buddhista templomot. Érdekesek voltak nagyon, és szépek is, egészen új oldalát ismertük meg a városnak, végre meggyőződhettünk róla, hogy van élet a kőbányához hasonlítható városrészen túl is, amelyben élünk. Felkerestük a „Sunday Walk” nevű piacot is, ami (ill. a Saturday Walk is) Chiang Mai egyik látványossága, és tulajdonképpen egy iszonyú hosszú vásárlóutca. Itt volt az is, hogy Annával épp Ray Ban hamisítvány szemüvegeket nézegettünk, és beszéltük, hogy nem is olyan vészesek, nem úgy, mint a pár nappal azelőtt látott Roy Dean feliratúak, mire megszólal egy férfihang: „Ja, szerintem is elég jók.” Levontuk a konklúziót: Magyarok már pedig mindenhol vannak.

A hétfőhöz nagyon egyikünknek sem volt kedve, de hát nem kívánság kérdése, csak eljött. Azt kell mondanom, hogy a munka sokkal jobb volt ebben a két napban, mert volt mit csinálni. Ki is pipálhatom az első vendégeimet. (nem öntöttem rájuk semmit!) Meg azért is jó az F&B, mert ha nincsenek is vendégek, azért pl szalvétát hajtogatni (kül. formákra) mindig lehet. J

A kolegákkal is egyre jobban kijövök azt hiszem. Ott van pl. a már említett M, akit minden konzervatív nézetemet félredobva, kifejezetten megkedveltem. Persze nem tartom továbbra sem normálisnak ezt a ladyboy- dolgot, de emberileg elég magasan van a szememben, mert ő az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb munkatársam, aki még valamennyire tud is angolul. Tényleg szeretnivaló, bármilyen hihetetlen még saját magam számára is, hogy ezt mondom. Amúgy ma el kellett mennem vele valahova, és belebotlottunk 2 barátjába, (egyiknek nem tudtam megállapítani a nevét, de azt mondta róla, hogy „he is a madame”), akik szintén hozzá hasonlóak, szóvl már 3-ra emelkedett a shemale-ek száma. Ja és a nap végére meg már ott tartottunk, hogy M-ről kiderült, hogy a barátja (úgymint boyfriend-je) szintén egy felszolgáló kolegám; Bert, vagy mi a neve, és elmesélte az egész love story-jukat, mindezt heves gesztikulálással, amellyel ugye az angol hiányosságokat igyekezett pótolni. Hát nagyon sokat nevettem. :D Meg persze le is döbbentem kicsit.. Na mindegy. Egyébként Bert (nem biztos, hogy így írják a nevét) volt az, aki hétfőn, mikor 2 napos kihagyásom után meglátott, lelkesen rám kiáltott, hogy: „I meet you!” Néztem rá, hogy mi? mikor? hol?...Majd egy órával később rájöttem, hogy azt akarhatta mondani: „I miss you”

A napokban bemutatkozott egy új supervisor is, akinek Aon a neve.( a barátnője szintén a hotelben dolgozik és őt Aom-nak hívják…) Aom egész jófej, viszonylag tud angolul is, és közölte, hogy amúgy Antonio-nak is hívhatom. (Már megint ezek a becenevek..Ja és a névtáblájukon lévő különbözik attól is, ami pl a munkabeosztásos táblázatokban szerepel..egész érthetetlen..)Na de szóval mondtam Aonnak, hogy ez az Antonio nem igazán thai név, inkább olaszos, nem? Erre felcsillant a szeme, hogy de, mert ő nagyon szereti Olaszországot. Igen, és miért?-kérdeztem én, de supervisorom egyhamar megmagyarázta: Szeretem az olasz kaját, a focit, mindent. Az emberek olyan szépek... Képzeld el, kék szemük van!!! /Szegény egyszer biztos találkozott valaki észak-olasszal, aztán onnan ez a tévhit…Mindegy, ráhagytam./

Egyébként persze én is megkaptam, hogy svédnek nézek ki. Egy ausztrál úr mondta ezt még tegnap, de helyesbítettem, hogy majdnem, csak nem, mert magyar. Aztán ma reggel, mikor meglátott, már rákérdezett, hogy akkor from Budapest? Igen. És persze volt ott pár éve. És szereti. Mert Budapestet mindenki szereti, és az ausztrálok meg mindenhol voltak már.

Húúú még gyorsan pár szó a másik két supervisorról. Ők nők, egyik Path, másik Pam. Path a délelőttös brigádot vezeti, Pam a délutánost. Előbbinek eléggé szigorú feje van, és megköveteli a standardakat, de velem azért kedves, pl. néha teljesen random hátrahív és ad valami kis thai desszertet (ami ált. undorító), vagy jegeskávét  vagy ilyesmit. Ma pl. választhattam egy tortát a vitrinből. Egyébként őt rettenetesen nehéz megértenem, néha mondja is, hogy bocs, ha nem értem, annyira nem beszél jól, meg kérdezgeti, hogy azért felfogom-e, mert próbálkozik. Ilyenkor én persze mi mást mondhatnék, mint hogy ugyan, nagyon jól beszél, a kiejtés meg egyénfüggő. Persze ez hazugság, de látom, hogy örül neki, és azért igyekszem jóban lenni vele, mert ő tényéeg szigorúbb fajta. Pam sokkal lazább. Meséltem neki, hogy elmentem otthonról, erre a bátyám meg közben vőlegény lett. Később mondta, hogy 19-én lesz egy esküvő a szállodában, és beszéltük, hogy igen, ez elég szép hely az ilyen ceremóniákra, mire ő, hogy hát akkor ajánlhatnám is a testvéremnek. Szóval Peti, ezt üzeni a főnököm. Meg azt, hogy tanulj inkább thai-ul, mert az jobb, mint a hindi.

Amúgy itt rajtam mindig meglepődnek, hogy 22 éves vagyok, mert idősebbnek néznek. Ez nekem elég fura, mert otthon inkább az ellenkezője szokott lenni, de a thai-ok, meg szerintem az ázsiaiak amúgy is jóval fiatalabbnak tűnnek, mint ahány évesek. Szerencsések.

Két kedvenc angol kiejtéssel búcsúzok.
Aon/Antonio: Food and Beverage -> Fúd end Bevelíííííí
M: Mango shake -> Menkocsiii

ami kimaradt

Szeretém még megragadni a lehetőséget, és felköszönteni az egyik legkdvesebb barátomat, aki a napokban ünnepelte születésnapját. 

Ezeket a kedves kis thai kutyákat egy pláza bejáratánál fotóztam, tele volt ilyenekkel. Ott igatnak a ketrecekben, és mindegyik ugyanúgy néz ki. Elvileg kutyakozmetika, de viccesek voltak, meg egy kicsit aranyosak is.

Szóval Isten éltessen drága kisTomi! :)

Egy alkalommal Nagy Sándor odalépett hozzá és azt mondta: „Én vagyok Sándor a nagy király”. Ő így válaszolt: „Én meg Diogenész vagyok, a kutya.”

#3

Sziasztok!

Végre eljött a hétvége, és a szabadság. Itt amúgy 6 napos a munkahét, 1 szabadnappal, és 9 órás munkanapokkal, szóval minket nagyon irigyel mindenki.
Pénteken el is mentünk este egy "international"-nek titulált szórakozóhelyre, ahol azért persze még mindig több volt az ázsiai, de azért a többi helyhez képest valóban nemzetközinek lehet nevezni. A buli után megvolt életem első tuktuk élménye is, nagyon élveztem!:) De nem hiszem, hogy sokat fogunk vele menni, mert drágább, mint a taxi.
Szombaton, azaz ma, bementünk a városközpontba, hogy megnézzük a híres és szép templomokat, épületeket, párat sikerült is kipipálnunk a listáról, de azért lesz még mit bepótolni. Hatalmas ez a város, és sajnos mi tényleg nagyon messze lakunk mindentől, így elég sok pénz megy el a taxira, még ha olcsó is..Viszonylag korán hazajöttünk, mert az egyik lakótársamnak fájt nagyon a lába, kb. menni sem tudott már. Így ma is kimaradt a híres 'Night Bazar'. Mindegy, lesz még időnk. Ettem viszont végre sticky rice-t fagyival és mangóval! Finom volt, dehát erre is számítottam. :)
A munkával továbbra sincs semmi kül. Még mindig izgulok a felszolgálás miatt, mert egyelőre nagyon nem kellett. Terítek, leszedem az asztalokat, vendégek köszöntése, ezek a hatalmas feladataim. Ja és a munkatársaim meg délelőtti és délutáni csoportokban dolgoznak. 6-15-ig ill 15-22-ig. A délutániakat sokkal jobban bírom, még annak ellenére is, hogy csak 2 órákat vagyok velük, mert ők legalább beszélnek angolul, meg amúgy is nagyon jófejek. :) Pénteken is együtt vacsoráztunk a kantinban, és hoztak ők otthonról is plusz kajákat, és mindent végig kellett kóstolnom, meg magyaráztak, hogy mi micsoda. Jó volt, na. :)
Felrakok most pár képet, amiket a telefonommal csináltam. A fényképezőgéppel készültek majd később jönnek, csak még várok a csatlakoztatásával, amíg össze nem gyűlik több.

 A ház, ahol élünk

Főút, amelyen mindennap végigmegyünk

A hajbavaló izé, amiről írtam

 Egy kevésbé jó kép a taxi belsejéről

Sawadee Kha! - így kell köszönni

Személyzeti vacsora a délutáni kolegákkal :)

Ennyit mára, remélem a holnapi nap sikeresebb lesz, városnézés szempontjából!

thai 2

Kedves Olvasóim,

köszönöm mindenki kérdését, jól vagyok és minden rendben.

A munka elkezdődött, egyelőre semmi különöset nem kell csinálnom, csak köszönteni a vendégeket, asztalt kínálni, teríteni, hajtogatni a szalvétákat meg ilyeneket. Nagyon kevés vendég van most a szállodában, de állítólag jövő hétre már több foglalás van. Mondjuk eleve a szálloda sem annyira nagy, 70-alahány szoba van, butik hotel. De sokkal jobb ez így szerintem, meg mint már említettem nagyon tetszik, hogy teljesen thai stílusú. A többiek ilyen hatalmas városi szállodákban dolgoznak, 600 szoba, 23 konferenciaterem, az egyik azt hiszem 20 emeletes, stb.
A mi hotelünk amúgy egy ronda barna folyó partján fekszik, aminek Ping a neve, és az egész várost átszeli.

A kollegáim továbbra sem beszélnek nagyon angolul, és rengeteg energiát veszítünk azzal, ahogy próbáljuk megérteni őket. Plusz még a sok üresjárat az, ami nagyon fárasztó tud lenni. De cserébe tényleg nagyon-nagyon kedvesek! Jönnek a folyosón, és lelkesen köszönnek, hogy "Good Morning, Timi!" A jobbak me is kérdezik, hogy "How are you?"-Persze a választ már nem értik, de annyira boldogok esznek attól, hogy ennyit el tudnak mondani, hogy öröm rájuk nézni. :D Egyébként én is így érzem magam, amikor thaiul megpróbálkozom ugyanezzel. :) De amúgy azért fura, hogy az F&B-n is mennyi hiányosság van az angollal kapcsolatban, Ma is valaki a kezembe nyomta a telefont, egy angol nyelvű foglalás miatt, amikor a főnök épp ebédelt, bennem meg felmerült a kérdés, hogy mi lett volna ha nem vagyok ott.. Na mindegy.

Más: Egyik kollegámról kiderült, hogy ladyboy. :D Pedig az előző bejegyzésben meg is akartam emlékezni M-ről, hogy ő vezetgetett körbe, és hogy tiszta buzinak tűnt, csak aztán kihagytam végül. Aztán másnap kiderül, hogy ladyboy. Ekkor teljesen képzavar keletkezett a fejemben, hiszen M nem öltözik nőnek, meg semmi, csak kissssé feminin. De szerencsére kiderült az igazság: A ladyboy nem meleg, nőnek érzi magát, de nem kel feltétlenül nőnek öltöznie. A nőies meleg férfiak nem egyenlőek a nem nőnek öltözött ladyboyokkal, mert ők nem érzik nőnek magukat. Kb ez a lényeg. Gondoltam leírom, mert mi sokat rágódtunk rajta. :D Ja és ennek működik a fordítotja is, és elvileg belőlük is sok van itt, de arról majd legközelebb. Pedig milyen érdekes téma, mi?! ..:D

Visszatérve a szállodához, írok pár sort a kollegákról; az F&B manager nagyon jófej, nagydarab, 40-50-es férfi, kb pont olyan, amilyennek egy ilyen főnököt elképzelnék. Ő szinte mindig megkérdezi, hogy milyen volt az ebéd, nem volt-e csípős stb. Sőt mondta, hogy nyugodtan kérjük meg a szakácsot, hogy csináljon nekünk mást, mert ezek a kaják ázsiai embereknek valók. Én egyelőre nem törtem meg, és mindig megettem a személyzeti menüt, még szerencse, hogy nem vagyok válogatós. (Igaz kb 100 zsebkendőt használok el egy-egy étkezéskor annyira csíp mindig.) ! Örülök is neki, hogy tényleg azokat tudom így kipróbálni, amit az itteni emberek esznek..A többiek a többi szállodában panaszkodnak a kajára, jut eszembe mindkét másik szállodában láttak patkányokat is..Mi még szerencsére nem :D
Akkor van egy lány, akinek Care a neve. A beceneve, úgy értem. Mert itt mindenkinek van valami beceneve, és még véletlenül sem az van kiírva az egyenruhájukra, nehogy meg tudjuk jegyezni őket..Szóval Care nagyon aranyos, őt kell követnem mindenhova, mert valamennyire tud angolul. Tegnap mondta, hogy megy angol órára a szállodába, merthogy van ilyen kurzus itt. Az óra után összefutottunk az öltözőben, úgyhogy meg is kérdeztem, hogy milyen volt, mit tanultál ma? -Yes.-válaszolta ő. Szóval ez ilyen..:D
Mai kedvencem: próbáljuk megérteni egymást pár pincérrel: Én: type of foods. Thai koma: No! Noo Taifun!
A "halbpi"-ről is nehezen jöttem rá, hogy half price, viszont azt már megjegyeztem, hogy az "ingl" az az english, a "ge" pedig a guests. Ja, mielőtt még elfelejtem: Én a folyóról: Why is it brown? Válasz: Because it is from the mountains.
Oké. :D
Beszéltük a többiekkel, hogy így nem nagyon fejlődik az angolunk, sőt inkább vissza, mert mindent a legegyszerűbben kell mondanunk. Pl nem mondhatom, hogy "have you ever been" csak azt, hogy "was you?"-Erre Anna, az egyik lakótársam meg is jegyezte, hogy: hagyjál már, én csak jelen időben beszélek már hozzájuk. :D
Na még gyorsan pár szót BoomChoo-ról, aki a legjobb angolos fiú a hotelben. Ő vezetett körbe első nap, és tök vicces volt. Pl mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, tudja-e hol van. Mondta, hogy igen, mert szereti a focit, ezért ismeri Európát. Na mondom mert nekünk aztán annyira híres a csapatunk...Erre ő: miért szerinted Thaiföldnek? :)

Végezetül leírom, hogy megjött a monszun, így mindennap esik az eső, de legalább nincs annyira meleg.
Ja ééés a nap híre!!! Kaptam egyenruhát!!!!! :))) Nadrág az saját, de egy kis kabátkát, majd teszek fel képet! (És a múltkori bejegyzésből kihagytam, hogy a hajbavaló cucc az fekete színű, ezért néz ki hülyén..)

Zárom soraim. Köszönöm, aki végigolvasta!

Thaiföld-1

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy mi újság velem, így gondoltam írok itt egy kis élménybeszámolót azoknak, akiket érdekelhet.

Szóval immár a harmadik naponkunk vagyunk túl Chiang Mai-ban. A repülőútról most nem emlékezek meg, mert nem volt semmi különös (azaz hosszú és fárasztó), de legalább hasznunkra lett két finnair-es takaró és párna. A reptéren már várt minket a kordinátor, Nida, aki elvitt minket a szállásra. Ez a Chiang Mai egyetemhez elég közel fekszik, ugyanakkor a külvárosban, messze mindentől. Mivel a koli már tele van, kaptunk két apartmant hatunkra, amelyekbe be is költöztünk, mi négyen- akik már ismertük egymást egybe, a másik 2 lány a másikba. Mindez egyébként vasárnap volt, ezt elfelejtettem. Este elmentünk vásárolni, mert persze csomó alap felszerelés hiányzott, mint pl felmosófa, vödör, szivacs, seprű, lapát stb. meg enni is akartunk valamit. Nagy nehezen találtunk egy éttermet, de persze senki nem beszélt angolul, és az étlap is csak thaiul volt, oké, erre számítottunk..mondjuk én arra nem, hogy random rábökök egy olyan ételre, ami után tüzet okádtunk, annyira csípős volt. Na mindegy. Persze alig találtunk haza, és a tájékozódás még mindig nem megy annyira, igaz még van időnk...Mindenesetre sokat bolyongtunk, mire megtaláltuk szeretett emeletes házunkat. 

Itt előjött még néhány gubanc (kiömlött a wc, bezárult belülről egy szoba és nem tudtunk bemenni..), szóval volt néhány körünk a gondnokkal és a családjával, mert szerelni aztán jött apa, anya, gyerek, kutya, mindenki. Oké, este lett és reggel. Első munkanap- gondoltuk. Hatunkat 3 felé szórtak szét, egy másik lány (akit nem ismertem korábban + én) a RatiLanna nevű hotelbe kerültünk.

( https://www.google.hu/search?q=ratilanna+hotel&client=opera&hs=FCD&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=3OwFVJ-ECcz-8QWB4ICQDg&ved=0CAcQ_AUoAg&biw=1366&bih=660)

Nem akarom elkiabálni, de szerintem mi nagyon-nagyon jól jártunk, mert baromi szép a hotel, és kedves volt mindenki. A főnökökkel azért meg-megértjük egymást, de a többség nem beszél angolul. Mindegy, sikerült lezsírozni a heti 2 szabadnapot ( Thaiföldön heti 1 szokott lenni), aminek nagyon örültünk. Ezután elmentünk egyenruhát próbálni, ami mit ad Isten, nem volt jó ránk, mert még a legnagyobb is szűknek bizonyult. Nagyon sajnáltam mert egyébként gyönyörű tradícionális thai ruhák..de hát ez van, túl nagyok vagyunk hozájuk..:/ (erről jut eszembe, hogy 2 barátunkat, akik közel járnak a 2 m-hez nem egyszer állították meg fotózkodni az utcán) De amúgy is elég gyakran megnéznek minket itt, kcsit kilógunk azt hiszem :D
Szóval nekünk marad a fekete-fehér, de azért kaptnk egy hajháló szerű díszes valamit, amit úgy kell hordani, hogy csinálsz egy kontyot, azt pedig ráhúzod. Érdekes, pláne az én szőke hajamban..Mert a többiekébe nem feltünő annyira, a magyar lánynak is sötét a haja persze... Ezen a napon azután sokkal többet nem csináltunk, délután pihentünk,este bóklásztunka  városban. Ja amúgy tényleg hihetetlenül olcsó minden. Az egyetem büféjében 20 bahtért ebédeltünk..

Kedden, azaz ma, eljött a tényleges első munkanap-gondoltam én, de persze máshogy alakult kicsit. Azzal kezdődött, hogy ikeresen elkéstünk, mert a taxis össze-vissza bolyongott..A taxi amúgy egy nyitott hátú kis piros busz-szerűség, egymással szemben vannak a padok, és oda kell beülni az utasoknak. Ez a legolcsóbb itt kb. A hotelben én eltendáltam az F&B-re (étterem), Lili- a másik lány meg a front office-ra (recepció). Nagyon nem volt mit csinálni, a supervisor tört angolsággal magyarázott, majd már 11kor elküldött ebédelni. Amúgy hihetetlen akcentusuk van: ez a höly pl el kezdte mondogatni, hogy "in thailand..."-én meg néztem rá, hogy mit akar, m van thaiföldön..? aztán kiderült, hogy azt mondta: enjoy your lunch. :D nem igazán ejtik a szavak végén a angokat, ha meg igen, akkor meg máshogy mint kéne.

Na de a nap fénypontja az volt, amikor közölték velem, hogy 2-4ig make up training lesz. (eddig egyébként csak körbevezetések zajlottak, semmi kül. de továbbra is állítom, hogy gyönyörű a szállda). Visszatérve, nem is értettem, hogy mi lehet ez a make up training, mi tarthat rajta 2 órán át? Azon, hogy elmondják, milyen a decens szállodai smink..Na mindegy, menjünk.
És itt történt meg az, amiről azt hittem, hogy sokkal később fog bekövetkezni: találkoztam az első ladyboyokkal. 3-an jöttek bemutatót tartani, ebből 2 ladyboy, de csak egy volt nőnek öltözve, a másik csak szimplán buzinak tűnt, de felvilágosítottak, hogy ő is ladyboy, csak épp férfinak van öltözve. Egyébként ő is következetesen 'she' volt. A harmadik tagként pedig egy agyonsminkelt mangalány libbent be. Szóval képzeljétek el, ahogy ezek a furcsa szerzetek tanítgatnak smineklni, persze hozzánk mindig oda kellett jönniük, nem voltunk túl tehetségesek szerintük. :D Muszáj volt ránk kenniük még egy tonna festéket, majd boldogan bizonygatták, hogy nem jön le vízzel, hurrá! :D Ja és megfigyeltük, hogy csomó thainak mániája az ízléstelen, vastagon festett szemöldök. (úgy h megmarad az eredeti, de ráfestenek) és ezt férfiak is hordják! A smink tanfolyam végén be is következett ez, amitől rettegtem, hogy megtámadják a szemöldököm. Kicsit meg is sérthettem szegény ladyboyt a tiltakozásommal, hiába bizonyítgattam neki, hogy a szőkéhez nem megy ez a vastag (csillogó egyébként) barna festék..Azt hiszem csalódott volt, hogy nem alakíthatott a képmására.

Ezután nagyon érdekes dolog nem történt, mert eléggé elhúzódott. A főnökök rájöttek, amire én már korábban, hogy 9-18ig abszolút holtidőben vagyok benn, így 8as kezdést beszéltünk meg. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy első nap már ilyenek történnek velem :D El sem hittük Lilivel. Viszont holnap már tényleg dolgozni fogok, izgulok kicsit, mert még sosem dolgoztam f&b-n, se felszolgálóként, de tényleg nagyon rendesek és kedvesek, ami pótolja azt, hogy gyakran nem értjük meg egymást.

A legnehezebb megszokni azt, hogy nem lehet csapbizet inni, és a fogmosáshoz és palackozott vizet kell használnunk. Ez nagyon fárasztó, de csak hozzászokunk. :)

Látom kicsit hosszú lett a beszámoló, bocsánat :) Majd jelentkezem még!

Puszi Mindenkinek :)
Timi