thai 4

Sziasztok!

Vasárnap végre eljutottunk Chiang Mai belvárosába, és megnéztünk egy csomó buddhista templomot. Érdekesek voltak nagyon, és szépek is, egészen új oldalát ismertük meg a városnak, végre meggyőződhettünk róla, hogy van élet a kőbányához hasonlítható városrészen túl is, amelyben élünk. Felkerestük a „Sunday Walk” nevű piacot is, ami (ill. a Saturday Walk is) Chiang Mai egyik látványossága, és tulajdonképpen egy iszonyú hosszú vásárlóutca. Itt volt az is, hogy Annával épp Ray Ban hamisítvány szemüvegeket nézegettünk, és beszéltük, hogy nem is olyan vészesek, nem úgy, mint a pár nappal azelőtt látott Roy Dean feliratúak, mire megszólal egy férfihang: „Ja, szerintem is elég jók.” Levontuk a konklúziót: Magyarok már pedig mindenhol vannak.

A hétfőhöz nagyon egyikünknek sem volt kedve, de hát nem kívánság kérdése, csak eljött. Azt kell mondanom, hogy a munka sokkal jobb volt ebben a két napban, mert volt mit csinálni. Ki is pipálhatom az első vendégeimet. (nem öntöttem rájuk semmit!) Meg azért is jó az F&B, mert ha nincsenek is vendégek, azért pl szalvétát hajtogatni (kül. formákra) mindig lehet. J

A kolegákkal is egyre jobban kijövök azt hiszem. Ott van pl. a már említett M, akit minden konzervatív nézetemet félredobva, kifejezetten megkedveltem. Persze nem tartom továbbra sem normálisnak ezt a ladyboy- dolgot, de emberileg elég magasan van a szememben, mert ő az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb munkatársam, aki még valamennyire tud is angolul. Tényleg szeretnivaló, bármilyen hihetetlen még saját magam számára is, hogy ezt mondom. Amúgy ma el kellett mennem vele valahova, és belebotlottunk 2 barátjába, (egyiknek nem tudtam megállapítani a nevét, de azt mondta róla, hogy „he is a madame”), akik szintén hozzá hasonlóak, szóvl már 3-ra emelkedett a shemale-ek száma. Ja és a nap végére meg már ott tartottunk, hogy M-ről kiderült, hogy a barátja (úgymint boyfriend-je) szintén egy felszolgáló kolegám; Bert, vagy mi a neve, és elmesélte az egész love story-jukat, mindezt heves gesztikulálással, amellyel ugye az angol hiányosságokat igyekezett pótolni. Hát nagyon sokat nevettem. :D Meg persze le is döbbentem kicsit.. Na mindegy. Egyébként Bert (nem biztos, hogy így írják a nevét) volt az, aki hétfőn, mikor 2 napos kihagyásom után meglátott, lelkesen rám kiáltott, hogy: „I meet you!” Néztem rá, hogy mi? mikor? hol?...Majd egy órával később rájöttem, hogy azt akarhatta mondani: „I miss you”

A napokban bemutatkozott egy új supervisor is, akinek Aon a neve.( a barátnője szintén a hotelben dolgozik és őt Aom-nak hívják…) Aom egész jófej, viszonylag tud angolul is, és közölte, hogy amúgy Antonio-nak is hívhatom. (Már megint ezek a becenevek..Ja és a névtáblájukon lévő különbözik attól is, ami pl a munkabeosztásos táblázatokban szerepel..egész érthetetlen..)Na de szóval mondtam Aonnak, hogy ez az Antonio nem igazán thai név, inkább olaszos, nem? Erre felcsillant a szeme, hogy de, mert ő nagyon szereti Olaszországot. Igen, és miért?-kérdeztem én, de supervisorom egyhamar megmagyarázta: Szeretem az olasz kaját, a focit, mindent. Az emberek olyan szépek... Képzeld el, kék szemük van!!! /Szegény egyszer biztos találkozott valaki észak-olasszal, aztán onnan ez a tévhit…Mindegy, ráhagytam./

Egyébként persze én is megkaptam, hogy svédnek nézek ki. Egy ausztrál úr mondta ezt még tegnap, de helyesbítettem, hogy majdnem, csak nem, mert magyar. Aztán ma reggel, mikor meglátott, már rákérdezett, hogy akkor from Budapest? Igen. És persze volt ott pár éve. És szereti. Mert Budapestet mindenki szereti, és az ausztrálok meg mindenhol voltak már.

Húúú még gyorsan pár szó a másik két supervisorról. Ők nők, egyik Path, másik Pam. Path a délelőttös brigádot vezeti, Pam a délutánost. Előbbinek eléggé szigorú feje van, és megköveteli a standardakat, de velem azért kedves, pl. néha teljesen random hátrahív és ad valami kis thai desszertet (ami ált. undorító), vagy jegeskávét  vagy ilyesmit. Ma pl. választhattam egy tortát a vitrinből. Egyébként őt rettenetesen nehéz megértenem, néha mondja is, hogy bocs, ha nem értem, annyira nem beszél jól, meg kérdezgeti, hogy azért felfogom-e, mert próbálkozik. Ilyenkor én persze mi mást mondhatnék, mint hogy ugyan, nagyon jól beszél, a kiejtés meg egyénfüggő. Persze ez hazugság, de látom, hogy örül neki, és azért igyekszem jóban lenni vele, mert ő tényéeg szigorúbb fajta. Pam sokkal lazább. Meséltem neki, hogy elmentem otthonról, erre a bátyám meg közben vőlegény lett. Később mondta, hogy 19-én lesz egy esküvő a szállodában, és beszéltük, hogy igen, ez elég szép hely az ilyen ceremóniákra, mire ő, hogy hát akkor ajánlhatnám is a testvéremnek. Szóval Peti, ezt üzeni a főnököm. Meg azt, hogy tanulj inkább thai-ul, mert az jobb, mint a hindi.

Amúgy itt rajtam mindig meglepődnek, hogy 22 éves vagyok, mert idősebbnek néznek. Ez nekem elég fura, mert otthon inkább az ellenkezője szokott lenni, de a thai-ok, meg szerintem az ázsiaiak amúgy is jóval fiatalabbnak tűnnek, mint ahány évesek. Szerencsések.

Két kedvenc angol kiejtéssel búcsúzok.
Aon/Antonio: Food and Beverage -> Fúd end Bevelíííííí
M: Mango shake -> Menkocsiii