11. bejegyzés, melyben beszámolok a balesetről és az azt követő napokról

Kedves Olvasóim!

Zajlik az élet Thaiföldön. És ez-ahogy már korábban említettem egyszer- nemcsak a jó élmények gyüjtését jelenti, hanem a kellemetlen események átélését is.

Na de csapjunk a közepébe, in medias res: hétfő reggel közúti balesetünk volt.

Mielőtt bárki nagyon megijedne, leszögezem, hogy már otthon vagyok, és nincsen nagyobb bajom, hála Istennek! De jöjjenek a részletek.

Hétfő reggel, ahogy mindig, épp munkába tartottunk a frissen megjavított kék robogónkkal. Általában váltogatjuk, hogy ki vezet, most épp Lilin volt a sor. Kb 2 percre lehettünk a szállodától, amikor a baleset történt. Egy pékárut szállító kisbusz az út közepén a dupla záróvonalon kívánt megfordulni, mi pedig, ahogy a többi robogó is, ki akartuk kerülni előlről. Mivel nem jelzett semmit, nem lehetett tudni mit akar, igazából egy helyben állt, azért mentünk előlről, mert nem akartuk, hogy véletlenül hátratolasson és ne vegyen észre, előlről meg nyilván látja, hogy jövünk...Nos a 3 emberből, aki elől ült a kocsiban mégsem volt képes egy sem észrevenni minket, és sikerült pont akkor elindulniuk, amikor mi a busz orra elé értünk, így balról jött a találat. Én leestem a motorról, képek vannak csak előttem, fogalmam sincs hogy oldalra, vagy hátra eshettem, tényleg nem tudom...Az ütközés közben egyébként csak az volt az agyamban, hogy: csak álljak fel! Ezt sikerült is abszolválnom, mert amint a földre értem, már fel is pattantam, nézni, hogy a Lili hol van. Hát szerencsére neki nem lett semmi baja, kicsit a fejét kapta el a busz, de el sem esett a robogóval (aminek semmi baja nem lett), tehát kvázi csak én estem le..Mindig a hátsó ember szívja meg, már látom. :) Na de folytatván a sztorit, amint felálltam elkezdtem sírni. Azt hiszem sokkot kaptam akkor, de hát képzeljétek el milyen ijesztő volt ez az egész: folyt a vér a lábamból, a lábfejeim baromira fájtak, na meg a hátam is..De ez mind közel sem volt annyira ijesztő, mint az a tény, hogy balesetünk volt. A könnyeim emellett egyben voltak hálakönnyek is. Azóta sem tudok eléggé hálát adni, hogy nem lett nagyobb baj! A Gondviselésnek köszönhetően az a csoda is metörtént, hogy a baleset után egy perccel felbukkant a helyszínen a Lili egyik supervisor-e, aki épp munkába tartott. Így ő segített mindenben..Nem is tudom elképzelni, hogy nélküle hogy lett volna, hisz a busz vezetője nyilván nem beszélt angolul...Szóval ez a supervisor, akinek amúgy nem tudom a nevét, ott maradt a helyszínelésnél, minket meg bevittek a kórházba. Jött a mentő, befektettek, sziréna, minden. Még kérdeztem is, hogy ez mindenképp szükséges-e. Igen. Arra a két méterre, amennyire a kórház volt, mindenképp. (A mentőben és a sürgősségin nem bírtam nem észrevenni a középkori berendezéseket..) Első körben kitisztították a bal térdemen lévő vérző sebet, majd vittek röntgenre.: fej, felsőtest, lábfej. Én két dolog miatt aggódtam; hogy ne törjön el a nagylábujjam, mert az nagyon fájt- viszont tudtam mozgatni, ill. hogy ne legyen belső szervi sérülésem a hátamnál..Ezután felraktak infúzióra, komolyan, néha az fájt a legjobban...majd bevittek egy szocreál, de végsősoron egészen összkomfortos szobába. Egy ágy, kanapé, tv, hűtő, fürdőszoba. Nemsokára kiderült számomra, hogy magánkórházban vagyunk. Na innentől kezdve fél óránként jöttek az ápolók elsősorban vérnyomást mérni. Ez a hobbijuk amúgy a thai-oknak. Még a legelején mondta is nekünk a szállodában dolgozó amcsi Joe, hogy ha azt mondod, hogy fáj a fogad, akkor is megmérik. Hát jó. Lázamat is megmérték, hál Istennek normális volt..Míg az eredményekre vártunk, számos kolegánk befutott..Hihetetlen volt! Csomóan még egyenruhában..Hoztak mindenfélét,ki nem tudott eljönni, az felhívott skype-on, annyira megható volt az egész! Végre aztán megjött a doktor és közölte, hogy no problem, no broken bones. Megnyugodtunk. De azért rákérdeztünk erre a belső szerves dologra, mert engem főhipochondert nyilván érdekelt az is; de mondták, hogy minden ok, meg a vesém is normális, hurrá! Sőt már aznap hazamehetnék, de azért inkább maradjak benn 24 órát. Szóval benn maradtunk, Lili aludt a kanapén, én meg az ágyban ugye, mondjuk az alvás túlzás, mert gyakran bejöttek elleőrizni az infúziót és ilyenkor mindig  vadul felkapcsolták a vllanyt. De amúgy nem panaszkodom, mert tényleg gondomat viselték. Este bejöttek a többiek is.
A reggel még rosszabb volt mint az éjszaka, mármint alvás szempontjából..Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 20 percenként jöttek be az ápolók, de úgy, hogy először bejött valaki egy újsággal. Aztán eltelik  10-20 p ön valaki vérnyomást mérni. Kimegy, 20 perc, és jön a következő áthúzni az ágyat..Azután egy újabb a reggelivel. Hogy miért nem lehet ezeket egyszerre megcsinálni? Érthetetlen :D Mondjuk annyira nem meglepő, ahogy itt észrevettük, nincsenek nagyon hajléktalanok meg munkanélküliek, cserébe ez a "kapun belüli munkanélküliség" működik; mindenhol túl sokan vannak. (Pl a szállodában is megfigyelhető, hogy vannak vagy 8-an a recepción, és soha nincs olyan, hogy mindenkinek lenne feladata..) Na mindegy. Kórházból irány a rendőrség, itt már velünk volt a kordinátor az egyetemről, meg egy másik valaki, szintén onnan, aki amúgy hétfőn is velünk volt. A rendőrség fárasztó volt, és fel sem fogtam, mi történik, de a lényeg, hogy a buszvezető elismerte, hogy ő a hibás, (szemtanúk is voltak) valamint az én egész kórházi ellátásomat kifizette a biztosítója. Hurrá.
Minket pedig hazavittek és azóta itthon tengetem a napokat. Igyekszem nem elhagyni magam, ma pl tervezem, hogy kitakarítok kicsit, mert borzasztó állapotok uralkodnak a lakásban. :D Meg most végre van időm megcsinálni pár dolgot, ami eddig elmaradt. Pl válaszolni az üzenetekre, írni ide :), vagy a legfontosabb: feltenni a hamvasító hajpakolást a hajamra, amit még egyszer sem használtam, annak ellenére, hogy milyen nagy elánnal pakoltam be a táskámba, mint a leglényegesebb dolgot, amit vinnem kell magammal! :D Szóval ilyeneket..
Az egészségügyi állapotom jelenleg a következő:
-mindkét lábfejemen kék foltok, de már közel sem fáj annyira, mint hétfőn, simán rá tudok állni és menni
-bal térdemen nagy horzsolás, már majdnem begyógyult az egész, de ezt még kell fertőtlenítgetnem a legújabb napi rutin részeként. ez szokott fájni, meg betadinozás után néha remeg a lábam, de nem vészes, erre szedem (azt hiszem) az antibiotikumot is
-hátam jobb oldalán horzsolás, ami nagyon szépen gyógyul és már nem is fáj
-hátam jobb oldala az ami a legjobban fáj, de nem a horzsolás, hanem ahol beütöttem..ez így minden nagyobb mozdulatnél, de annyira ez sem, hogy megakadályozzon bármiben
-bal felkaromon hatalmas lilás-sárgás folt, hát ez nem a legszebb látvány, de nem fáj amúgy
-bal és jobb karomon egyaránt lila foltok és kisebb horzsolások.
Összegezve ennyi. Hétfőn már megyek újra dolgozni a tervek szerint.

Jöjjön pár kép, hogy lássátok, hogy minden ok! :)