Na újra itt! Bocsánat a nagy csendért, de a múlt hetem annyira sűrű volt, hogy nem jutottam egyik nap sem géphez. Gyakorlatilag minden este voltam valahol, ami azért nem olyan gyakori itt. No de lássuk szép sorjában.
A hétfőt már leírtam, hogy szervízbe vittük a robogót, erről ennyi elég is. Még egy hét kell neki a szervízben, addig kaptunk egy másikat Pam-től, ami szuper, mert így nem kell a bérelgetéssel bajlódni megint.
Na de jöjjön a szerda, amikor is az esti programként, a "szerezzünk minél több international barátot projektünk" keretében talákoztam egy új-zélandi fiúval, aki...szerepelt a HOBBITban!! Mennyire menő már?! El sem hittük, mikor mutogatta a képeket jelmezben, meg Peter Jacksonról, aki 3 méterre volt tőle..Mekkora mázlista..Mindenesetre király volt, sosem találkoztam még korábban új-zélandival korábban, szóval ezt is kipipálhatjuk a bakancslistáról.
Csütörtökön elmentünk a Chiang Mai University környékére, merthogy ott sok jó hely van. Ez igaz is, és bosszanodtunk is egy sort, hogy tök jó, hogy itt lehetünk a sulinak hála, de mennyire jellemző a bgf-re, hogy minden más külföldi sulinak a Chiang Mai U.-ak van kapcsolata, csak nekünk a Rajabhat-tal...És az a környék sokkal jobb is, mint a mienk..Na de nem panaszkodom, azért nincs messze tőlünk, csak hát na. :)
Pénteken Zoe, előtte meg megintcsak vacsorázni voltam, és megint a délelőttösökkel. Egy tó partján volt az étterem, egészen jó volt, de semmi különös. Az alkalom meg, amiért összegyűltünk az volt, hogy a másik két gyakornok lány (Eye, Wansai) hamarosan befejezi munkásságát, így nekik volt egy búcsú kb. Bár nagyon nem értem, mert 2 hetet még tuti a hotelben lesznek, és azután is lesz vmi parti, de hát ők tudják..Van még pár indokolatlan és megmagyarázhatatlan dolog itt, szóval nem akadok már fenn ilyeneken. :D Amúgy nagyon rendesek, hogy pl meghívtak ide is, meg igyekeznek mindenbe bevonni, úgy érzem. És ez tök jól esik! Igaz, hogy kb semmit sem értettem az egész beszélgetésből, de azért mégis jó érzés volt, hogy elhívtak. Kedvenc jelenetem, amikor vettem még egy kis rizst, mire a Pig/Aon/Antonio rám néz ilyen vigyorogva, hogy ho-hó el ne hízz! Na itt kicsit kikeltem magamból, de csak viccesen, és mondtam nekik, hogy hihetetlen, hogy mennyire ekörül forog a világ náluk, hogy ki a kövér és ki nem. De tényleg! Felnőtt emberek, és ez a legfontosabb kérdéskör kb az életükben..Úgyhogy meg is mondtam nekik, hogy mindegy hány kiló vagy, lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben és ennyi! (-azért hihetetlen, hogy az én számat hagyta el, ki gondolta volna ezt pár éve..Látjátok? Micsoda jellemfejlődés! ;) ) Ja mi volt erre drága supervisorom válasza?! "Don't worry! I am ALSO fatty." :D Oké, itt elengedtem...:D
A vacsi után hazamenten, majd Zoe, ami kiábrándító volt: ladyboyok, melegek és tinédzserek serege...
Szombaton Kriszti munkatársai voltak olyan jófejek, hogy elvittek minket a Doi Inthaton Nemzeti Parkba, ami egy hegy tetején van, ami nem utolsó sorban Thaiföld legmagasabb pontja a 2000valahány méterével. Amúgy tényleg nagyon jó, hogy velük mehettünk, nem is tudom magunktól, hogy jutottunk volna el oda, mert elég messze van, kihagyni viszont kár lett volna...Na de a lényeg, hogy megnéztünk pár vízesést, meg ilyen dzsungeles részeket, meg a tetején lévő buddhista templomot. És fürödtünk egy vízesésben is, ami inkább nevezhető egy folyónak néhány bukkanóval, de olyan lelkesen vittek minket oda, hogy nem hagyhattuk ki. (Persze csak Anna meg én, mert mi vagyunk csak ennyire belevalóak haha :D)
Este eszembe jutott, hogy még hetekkel korábban megbeszéltem a Pam-mel, hogy elmegyünk együtt valahova okt. 4-én..Őszintén reméltem, hogy elfelejti, de nem..:D Én meg nem akartam lemondani a robogós happening után, meg hát amúgy is a főnököm..Szerencsére Anna és Gábor velem tartott, viszont elkövettük azt a hibát, hogy a találkozó előtt vettünk egy omlettet, amit rekordsebességgel termeltünk be. Ja mi persze felöltöztünk kb abba, amit találtunk (gondoltuk egy sörözésre jó az is..), Anna pénteki ruhájába, én meg konkrétan egy strandpapucsba mentem el..Mondanom sem kell, hogy ezek ketten meg úgy kirittyentették magukat, mintha valami elsőosztályú koktélpartiba igyekeznének. Hát jó, érdekes lesz-gondoltuk, és az is volt, de semmiképp sem rossz. Pamet amúgy nagyon megkedveték a többiek is, és ez az egész szombat este is megint olyan abszurd volt..Ő 42 éves, a barátnője 32, és még ott voltunk mi, mint a 3. generáció a 22 évünkkel. Persze kb egyidősnek tűntek velünk, az a legszebb az egészben.. Egy thaiok körében népszerű helyre mentünk, ahol minden asztalra kb 5 felszolgáló jutott, tehát egy egész hadsereg ugrált körbe. Ez azt jelenti igazából, hogyha már leiszol egy kortyot az italodból, jönnek és újratöltik. Sör esetében újra tesznek bele jégkockát is. (Merthogy itt azzal isszák a sört, nem tudom ezt mondtam-e) Borzasztó idegesítő amúgy, de mindegy. :) A táncos részen meg úgy ment a dolog, hogy 1 óra dj, 1 óra élő zene felváltva. meglepően jók voltak a thai bandák amúgy! Tényleg! És már fel sem tűnnek olyan apróságok, hogy női hangot hallok, és mikor odanézek, egy férfi áll a mikrofonnál..(Tomboy volt.) Ez Thaiföld, gyerekek. Na de innen továbbslisszoltunk -na hova?- a Zoe-ba. De én elég hamar távoztam haza, mert olyan rosszullét tört rám az omlett miatt, amit már rég éreztem..Szörnyű volt, fujj. Szerintem kb lázam is lehetett, de szerencsére reggelre jobban lettem, ugyanis
Vasárnap végre eljött a nap, amikor elmentünk elefántolni! Szóval igen. Ültem elefánton. :) Nagyon izgalmas volt! Legalább annyira, mint amennyire kényelmetlen.. Mi egy Arya nevű jó magas jószágon mentünk Annával, és váltogattuk, hogy ki ül elől, ki hátul. Az elefánt útközben egész kezelhető volt (bár nem biztos hogy a mi vezényszavainkra hallgatott, lehet az utánunk kullogó gondozójéra..), néha hátrafordult lefröcskölni az ormányával, meg mikor elértünk a végcélhoz, a folyóhoz, akkor nemes egyszerűséggel eldőlt oldalra, mint egy darab fa, mi meg estünk le a hátáról. Vicces volt :) Aztán fürödhettünk, meg játszhattunk velük, adtak puszit, felemeltek az ormányukkal, rájuk állhattunk, stb. Mindezt amúgy ilyen autentikus ruhában, amit ott adtak. A szervezés amúgy remek volt, azt el is felejtettem, hogy ilyen dzsip-szerű, hátul nyitott kocsival vittek ki minket az elefánt kempingbe, ami már önmagában hatalmas élmény volt. A végén megsimogattuk a kis elefántot is, aki amúgy rálépett az Anna lábára..(szerencsére nem lett nagyobb baja, csak fájt neki eléggé), és mentünk tovább egy vízeséshez, ahol megintcsak fürödtünk. Na de mikor elindultunk haza, váratlanul egy akkora vihar csapott le, amilyen még nem volt Chiang Mai-ban (a supervisorom, Path szerint). Hatalmas széllökések, szakadó eső, egyszercsak megálltunk, és nem tudtunk tovább menni mert egy óriási fa rádőlt az útra. Visszafordultunk addig vacsizni, majd később újra útra keltünk, de nem sokkal később egy másik kidőlt fa állt az utunkba. Ja meg még a vezeték is leszakadt, és elektromos tűztől féltek az emberek. A túravezetők ekkor mondták is, hogy jobb lenne, ha ott maradnánk, ill. visszamennénk a camp-be; ebbe mi bele is mentünk, ellenben a drága izraeli utitársunk (5en voltunk a túrán, Gábor és Kanna nélkül 4 magyar lány meg ez az izraeli 50-es arc, aki rettentő idegesítő erőszakos hülye volt..-pl. nem engedte maga elé a négy lányt, merthogy neki kell először felülnie a fánira meg stb...), na szóval ő közölte, hogy neki márpedig van vmi gyógyszere, amit be kell szednie, különben baj lesz. Nem is értem, hogy ha ennyire fontos ez, miért nincs mindig magánál?!! Nagyon idegesek voltunk, mert képes volt 7 másik ember (mi 4en meg 3 szervező) épségét kockáztatni azzal, hogy ragaszkodott a hazaúthoz, úgy, hogy mondták, hogy veszélyes. Így aztán elmentünk a kerülő útra, ami tiszta sár volt, és what a surprise, be is ragadtunk..Szóval egy újabb "mármegintmitcsinálunkésholvagyunk" jelenet következett, amikor kiszálltunk segíteni megtolni a kocsit a bokáig érő sárba; Anna, Lili, és, meg a két 50 kilós thai csaj. Az uraság persze a kocsiban ült..Nyilván meg sem mozdult, cserébe a kerékből már jó égett szag kezdett terjengeni.. Végül nagy nehezen egy traktor kihúzott minket, így tudtuk folytatni az utat haza. Amúgy szerencsére nem volt semmilyen pánik hangulat, mi kb nevettünk az egésze, hogy ilyen nincs, hogy megint volt egy jó napunk, aztán hazafele megint történik valami..De a túravezetők is jól kezelték az egészet, pedig kis fiatalok volta, nem is olyan régóta dolgoznak a cégnél. Ja és megjegyezném, hogy megint rengeteget köszönhetünk a Gondviselésnek, hogy ez a vihar nem akkor tört ránk, amikor pl az elefántok hátán ültünk az erdőben, mert abba még bele gondolni is rossz, hogy mi történhetett volna, ha ezek az állatok mondjuk megijednek, vagy kidőlnek a fák mellettünk..Na de lényeg, hogy végül szerencsésen hazaérkeztünk.
Hétfőn munka, és semmi különös nem volt, kedden csak annyi, hogy megkaptuk a másik robogót Pam-től, (meg nevettünk vele egy sort a szombat miatt) és elmentünk egy nagy és új plázába, megnézni, hogy itt milyen. Hát ugyanolyan, mint otthon.
Ma nem történt semmi különös, azonkívül, hogy Kang megjegyezte, hogy szerinte ledobtam pár kilót, mióta először látott. Hurrá! Kész szerencse, hogy szombat óta alig kívánok enni valamit, főleg nem thai kaját, aminek jelenleg a szagától is rosszul vagyok. Pedig eddig még én bírtam legjobban a strapát, de sajnos elvéreztem én is, úgy tűnik. :) Azért nem kell aggódni, mert eszek, csak mást, meg nem olyan sokat. :)
Mára ennyi, legközelebb megpróbálok inkább több rövidebb beszámolót írni.
Sok puszi Mindenkinek! :)
A képek szombaton készültek, az elefántosok majd legközelebb jönnek, csak cd-n kaptuk meg őket, és persze csak Gábor gépén van cd olvasó, azt viszont most épp használják..
Ja és még három katasztrófaturista fotó a viharról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése