Az elmúlt héten nem történt semmi különös, hétvégén is csak a Grand Canyonhoz mentünk el megint, de immár a Kanna is velünk tudott tartani. Ezt a helyet amúgy csak a külföldiek kedvelik, a thaiok egyenesen félnek tőle, merthogy többen is meghaltak ott. Arra nem igazán tudtak válaszolni, hogy hogyan, egyedül Peth magyarázott valamit arról, hogy sötétben, részegen mentek oda fiatalok...Sokan mondták viszont, hogy a hidegtől begörcsölhet az ember lába, amit itt és most meg is cáfolnék, mert egyáltalán nem hideg a víz. De a legjobb Nungning volt, aki szerint szellemek élnek a tóban, akik lerántják az embereket a mélybe. Kérdeztem tőle, hogy ez valami legenda? Mire ő átszellemült fejjel: Nem, ez a valóság! Tom (még az a régi couchsurfinges arc) viszont úgy gondolja, hogy mindez csak azért van, mert a thaiok nem tudnak úszni. Amúgy meg mindenki megnyugodhat, mert többet úgysem megyünk oda. Pedig ha lenne bárkinek is egy kis üzleti érzéke itt, olyan jó turistaparadicsomot tudna nyitni ott (pl. azzal, hogy kiépítenek egy normális lejárót és nem a sziklákon kell lemászni)..De végülis nem baj, így legalább megmarad a táj maga vadregényes szépsége.
Ami viszont újdonság, hogy voltunk egy ladyboy show-n. Hű. Nem is tudom mit mondjak, nehéz magamnak is bevallani, hogy élveztem. :D Lehet, hogy csak a környezet teszi, de már egyáltalán nincs bennem semmi viszolygás a látványuktól. A show amúgy abból állt, hogy ismert és kevésbé ismert számokra tátogtak és táncoltak. Néha felkerült egy-egy férfi a színpadra..na hát őket szétszedték..:D De alapjáraton azt kell mondanom, hogy jó volt a hangulat! Tényleg! Csak túl kell lépni azon, hogy ilyen szerzetek csinálják a hangulatot. (1 hónap után annyira nem nehéz..) A legsokkolóbb amúgy az volt, amikor a legszebb "lány" a szám alatt folyamatosan vetkőzött ill. öltözött át, lemosta a sminkét, stb., mígnem a dal végére visszaváltozott férfivé. Csak ámultunk és bámultunk..Mondjuk az sem volt semmi, amikor egy másik meg úgy volt megcsinálva, hogy egyik fele férfi, másik nő, és a duettet, amire tátogott, úgy adta elő, hogy néha az egyik-néha a másik oldalát mutatta. -attól függően h férfi v női hang volt épp soron. Összegezve egyszer megéri elmenni, sőt úgy vélem, itt Thaiföldön szinte kötelező.
Akárcsak a thai masszázs is, amit végre volt alkalmam kipróbálni. (Azóta fáj minden procikám, főleg a belső combom) Amúgy nagyon jó volt, hihetetlen, hogy hogy tudnak dobálni...A végén kaptunk gyömbéres teát is, még sosem ittam ilyen jót.
Ha már itt tartunk, szeretném, ha mindenki elismerően gondolna rám, ugyanis megettem életem első undorító sült bogarát. Sajnos nem tudom mi volt, mert első blikkre csótánynak tűnt, de azt mondták, hogy nem az, hanem hogy valami, ami a folyó mellett él és nagyon tiszta, köszi. Angolul a tücsököt mondták, viszont, amennyire én tudom a tücsök nem így néz ki..Mindegy majd teszek fel képet, és aki tudja, kérem árulja el a megfejtést.
Ki kell emelnem még azt a pillanatot, amikor a Spicy nevű közepesen jó, de cserébe népszerű (mivel sokáig nyitva van) szórakozóhelyen, szombat hajnalban, teljesen váratlanul megszólalt a Balatoni nyár...Elképzelhetitek mit éltünk át akkor. Thaiföldön, egy lebúj diszkóban egyszercsak egy magyar dalt rak be a dj?!!? Azóta sem hiszem el. Pedig megtörtént..:)
Egyébként péntek és szombat estén eljutottunk odáig, hogy nem fizettünk egy fuvarért sem. Még a tuktuk is ingyen vitt, hála a fenenagy meggyőző képességemnek. :) (+Kanna még nem 100%os lába néminemű sajnálatot keltett a sofőrökben azért)
Mi az ami említésreméltó még? Ja igen. Önnevelésem és jellemfejlődésem egyre pozitívabb irányba tart. :D Tudtam, hogy jót fog tenni Thaiföld, de olyan jó megélni a hétköznapokban ezeket a magamon észrevett változásokat. Gondolok itt arra pl. hogy mennyire megszűnnek bennem a sztereotípiák..Azért viszonylag nyitott embernek tartottam magam mindig is, és elég toleránsnak is, de az előítéletekkel-ha nem is mondtam ki-küzdöttem. Most meg azt látom, hogy ez egyre inkább háttérbe szorul; korábban ki gondolta volna pl. hogy malájok társaságát fogjuk preferálni úm. europidokkal szemben. Márpedig megtörtént! Megtörtént, hogy kb. azt mondhatom, hogy azok közül, a külföldiek közül, akikkel itt találkoztunk, (és volt pár ilyen) a malajziaiak voltak a legklasszabb emberek. Pedig ha valaki, akkor én biztos az voltam, hogy mindig az európai kinézetűeket kerestem, mert annyira idegenek a "másmilyenek". De ez nyilván természetes, mert mindenki a saját "fajtáját" szereti.. Na mindegy..Lényeg, hogy bármennyire is hippsen hangzik, de kezdem komolyan úgy érezni, hogy nem számít már, hogy ferde-e a szemed, vagy piercinged van, vagy tetovált vagy, vagy fekete, hanem csak az számít, hogy milyen ember vagy.
Valószínűleg a sok szalvétahajtogatás okozt/za ezeket a mély gondolatokat. :D A szálloda az utóbbi két napban annyira üres volt, hogy több ízben majdnem elaludtam. Konkrétan egésznap csak szalvétát hajtogattam mostanában, lehet lassan begolyózok. Vagy a sok filozofálás végett kiadok hamarosan egy kisregényt, amit még Oavecz Nóra is megirigyelne... Wansai és Eye, a két délelőtti gyakornok lány, befejezték a gyakorlatukat, így kvázi egyedül maradtam. Azt gondoltam, hogy annyira nem fog ez meghatni, lévén, hogy soha nem tudtunk beszélgetni, plussz legalább ha egyedül csinálom a monoton feladatokat, lassabban végzem, és gyorsabban telik az idő. De hát nyilván nem így lett.. Sosem értettem persze, hogy miről beszélnek, de azér mégis olyan jó volt, hogy ott voltak. Volt valami élet legalább. Most nincs semmi, azonkívül, hogy M-mel lebizniszeltem, hogy a reggeliből lopjon maracuját, így az mostanában mindig van csomó. Legalább az. :)
Amúgy jól vagyok és minden rendben. Pont ma vagyunk félidőnél.
Most kb. ennyi volt a történés. Jöjjön néhány elefántos fotó még a múlt hétről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése