Sziasztok!
Sajnos mégsem sikerült beváltanom az ígértemet arról, hogy idően fogok írni. Az utolsó hét rettentő sűrű volt, sokszor úgy éreztem magam, mintha valami fesztiválon lennénk: páróra alvás, majd újra pörgés.
Mivel novemberben még nem voltunk kórházban, gondoltuk hétfőn bepótoljuk. Annát kellett ezúttal elvinnem, akinek egyből két nyavalyája is volt: fáj a talpa annyra, hogy alig bírt ráállni + pár napja megjelent az alkarján egy ilyen karcolás-szerű seb, ami napról-napra rondább lett (hólyagos és gennyes). Emiatt a hétvégén voltunk a gyógyszertárban, ami itt úgy működik, mint a házi orvos nálunk, és ott azt mondták, hogy herpesz, amin kicsit meglepődtünk, mert nem tudtuk, hogy az karon is lehet, de a képek alapján gondoltuk, hogy csak-csak. De mivel nem javult, jött a kórház. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy valami thai bogár csípte meg (paederus- akit érdekel, keressen rá, én nem szeretném most az undorító képekkel rontani a blog arculatát :D), a lábát pedig a szombati talp masszázson, amin voltunk, tették tönkre egy rossz pont megnyomásával. De kapott rá minden vackot, kb úgy nézett ki, mint valami díler, itthon is maradt végül, de már jobban van, köszöni. Lili összeszedett valami magyar arcokat, akikkel este elmentünk egy étterembe, aminek magyar a tulaja; Kálmán. Nagyon finom marhapörköltet sikerült ennünk, bár mánap annyira nem volt jó a gyomrom..Talán elfelejtettem, hogy kicsit elszokott attól, hogy este tíz után magyar kaja kerüljön bele..:)
Kedden sikerült rávennem a francia haveromat, mert már van ilyen is, hogy segítsen nekem cipőt venni, mert ő már négy éve itt van és tud thai-ul, szóval nem az a tipikus farang (így neveznek minket nem ázsiaiakat), akinek bármit el lehet drágán adni. Amúgy a tervet sikeresen abszolváltuk is.
Szerdán nem történt semmi különös, csütörtökön volt viszont a búcsúbulim, ami nagyon jó volt és megható, és kaptam egy halom ajándékot, teljesen meglepett. Pénteken azaz tegnap még elmentünk utoljára a Zoe-ba, ahol hogy-hogy nem, de majdnem mindenki ott volt, akitől el szerettem volna köszönni. Teljesen véletlenül megjelent az a random ember, aki egyszer hazavitt robogóval, amikor rosszul voltam, ott volt Whitney a barátjával, egy amerikai pár, akikkel a Grand Canyonnál barátkoztunk össze, sőt még Tom is, akit még régen emlegettem, de azóta semmi hír nem volt felőle. Szóval tökre örültem neki ill nekik. Meg ők is. A kedvenc bárpultosunk még gyorsan fel is töltött egy utolsó képet a facebook oldalára, hogy good bye a kedvenc vendégeinek.
Pénteken napközben amúgy esküvő volt a szállodában, ja és az egész napot kb végigbőgtük, vicc nélkül. A legnehezebb Care-től volt elbúcsúznom, hát őt szerettem a legjobban amúgy kb. De tényleg mindenki sír, olyan kedvesek, tényleg hiányozni fognak. Ja a búcsúbulimon amúgy először egy étterembe mentünk a délelőttösökkel, majd egy másikba a délutánosokkal. Semmi kül. de jó volt, még tortát is kaptam, hihetetlen...
Kicsit megfáztam amúgy, de szerencsére a pálinka sokat segített és már jobban vagyok. :) Margquez idézete után meg is alkottam a sajátomat: Nincs az az orvosság ami meggyógyítaná azt, amit a pálinka nem tud.
Most amúgy mindenki lázasan pakol, lassan indulunk.
Húúú tényleg elfelejtettem, hogy biztosítónál is voltunk 3600 bahtot kaptam tőlük, ami negyede az igényeltnek, dehát em panaszkodom, ez is valami :)
Ja és fodrásznál is voltam. 20 bahtért= 140 ft, vágott nekem frufrut, méghozzá olyan jót, hogy sok magyar fodrász megirigyelhetné.
Ja és a szállodába most jött 3 gyakornok a helyemre, két közepesen szerencsétlen fiú meg egy lány, akinek Nes a beceneve..(egy újabb becenév..ráadásul a Nescaféből jön..miért?!) Amúgy kedves, meg szeret engem azt hiszem...:)
Jajj még annyi mindent lejegyzeteltem amit le akartam írni ide, de mos nincs hozzá erőm, mert pakolunk és ideges leszek tőle. A nyaralásra, ami most fog következni nem tervezek laptopot vinni, szóval nem tudom mikor fogok legközelebb jelentkezni..Ugyanitt szeretnék elnézést kérni mindenkitől,akinek már egy ideje nem válaszoltam fb-on vagy akárhol...nagyon nehéz utólérni magam, lehet már csak otthon fogom tudni...:) az viszont meg már csak két hét!
Phuket, Kambodzsa, Bangkok és jövök!
Sok puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése